Mit sütsz, kis szűcs? Tán…
2013 szeptember 17. | Szerző: Seafalcon
A nyelvtörő aktualizálva így folytatódik: tán pálinkát sütsz kis szűcs?
Mit mondana erre Besenyő MPF István (Besenyő Minőségi Pálinkát Főző István, aki van…):
– Nooormáááliiis? Hát a pálinkát főzik, nem sütik!
Erre én akkor azt mondom, hogy bizony a főzős blogban van a helye a mostani bejegyzésemnek!
Félretéve a tréfát szeretném előre bocsátani, hogy nem szállt fejembe a dicsőség, és nem akarok pálinkafőzésre oktatni senkit, csak most és a jövőben a pálinkafőzés címke és címek alatt el fogom mondani, hogyan csinálom, és miért úgy.
Az a helyzet, hogy már kétszer főztem pálinkát saját cefréből, alig mennyiséget, és most már tudom, alig minőséget produkálva. Semmit se tudtam semmiről, de hallottam itt-ott valamit. Azt tudtam, hogy vannak pálinkafőzések, ahol a szakaszos desztilláció elvén választják szét a pálinkát az izétől, a mindentől. Azt tudtam, hogy mindezt cefréből csinálják. A cefrét meg hullott, rossz gyümölcsből, ami már nem való lekvárnak sem.
Az első alkalommal ösztönösen a szépét szedtem fel, majd kimagoztam a szilvát, a fenekem majdnem hozzánőtt a fotelhez, három vödörnyit 3 rész Star Trek alatt tudtam kimagozni. De itt a faluban azt mondták, hogy minek töröm magam vele, nem kell kimagozni a cefrének valót. Tavaly nem is magoztam, az idén vagy 60 liternyit igen, a többit nem. Azt hittem, hogy ezzel mindent megtettem azért, hogy jó cefrém legyen, pedig…
Nos, nem igaz, hogy a cefrének mindent össze kell szedni, és minden mehet bele. Jó cefrét, csak szép, egészséges gyümölcsből tudsz csinálni. Persze amikor mindent összeszednek, mindent felhasználnak, azután kifőzetik a pálinkafőzdében, abból is lesz iható, “nem rossz” kategóriájú pálinka. Ám ez olyan, ami a “régi” ízlésnek felel meg, amikor nem a pálinka zamatát, a fajtára jellemző illatot keresték benne, hanem a lórúgást, itták a 60+ fokos főzetet, ami már nem igazán élvezhető. de férfias volt. Sokáig én is ezt követtem, de hál’ Istennek ma már a 42-50 fok közötti pálinkákat készítjük itthon. Ez igazán élvezhető, anélkül, hogy szétmaratnám a nyelőcsövemet.
Szóval ott tartok, hogy az idén volt 60 liternyi magozott cefrém, és a többi (200 liter) magozatlan, innen folytatom.
Szexi paradicsomok
2013 augusztus 29. | Szerző: Seafalcon
Most paradicsom befőzéssel foglalatoskodom (cukkinis paradicsomcsatni van soron), és kiválogattam a fiú paradicsomokat, a lányok örömére!
A hobbiparaszt paradicsomja
2013 július 22. | Szerző: Seafalcon
Nagyon szeretek a kertben matatni, tenni venni. Ezt érzem igazi “alkotásnak”, megtermelni az élelmiszert (életet). Csinálom, ahogyan tudom, ahogyan az egészségem engedi. De akármennyit is végzek, a nap legkellemesebb órái ezek.
A jó pap holtig tanul, tartja a mondás, de nemcsak a pap, hanem a hobbiparaszt is! Én nem szégyellem, hogy amit nem tudok megkérdezzem, és amit hallok, azt alkalmazzam (főleg, ha nagyon igaznak tűnik).
Nos, így jártam a paradicsommal is. Van egy kertész barátunk a szomszédban, akitől most azt tanultam, hogy a paradicsomot gondozni kell.
Eddig egyszerű volt, azt csináltam, amit gondoltam: mag a földbe -> palánta -> kiültetés -> karózás és kötözés -> szüret.
Nos most már közbe jön a “metszés” vagy a lombozás is. A sok-sok levéltől megszabadítom a tövet, ami csak árnyékol, és elveszi a növény erejét.
Így nézett ki a paradicsom, láthatod, hogy milyen dús a lombozata, a gyümölcsök alig látszanak:
És így, miután megszabadítottam a felesleges levelektől. A zöld paradicsomok a napfényre kerültek, így már remény van arra, hogy a napfényen beérjenek! Arról nem beszélve, hogy a földbe ásott műanyag palackhoz is sokkal könnyebb hozzáférni öntözéskor! El kell mondjam, hogy ez nagyon bejött! A víz közvetlenül a gyökerekhez kerül, meg is látszik a növényeimen!
Itt a lugasparadicsomot mutatom, ugyanazzal a módszerrel kezelem, és nagyon szépen fejlődik!
És utoljára a támrendszer “kakukktojása”, mert ez két tő kísérleti kolbásztök. Ha beválik, jövőre több lesz ebből is!
Mindenkinek jó kertészkedést!
Ez most “fail” vagy nem?
2013 június 24. | Szerző: Seafalcon
Régen nem jelentkeztem. Sok-sok más irányú elfoglaltság miatt nem volt időm blogolni.
Közben a kertben sok minden történt. Az első az, hogy eléggé elhanyagoltam azt is (kényszerből), aztán meg látástól-mikulásig ott dolgoztam: gazoltam.
De közben kipróbáltam magam, hogy neki állhatok-e egyedül egy kemencének? Azt mondtam, hogyha egy bográcsozót meg tudok építeni, akkor neki merek állni a nagyobb munkának is. Ki akartam próbálni a dongaépítést is, ezért olyan “építményt” terveztem, amiben van alul egy fatároló, és ez lehet íves tetejű.
Nos, nekiálltam:
Elkészítettem a beton alapot, majd két dübel segítségével felerősítettem a talpas bográcstartót. A tartó egyik falára majd tégla jön, így jó stabil lesz:
Ezután két sor téglát tettem le, majd jött a boltív. meg kellett oldanom, hogy a boltív támaszkodjon is a falra, és tovább építhessen majd, ezért egy téglát élére állítottam, így némi tégla faragással csak-csak összejött:
Ezután megmagasítottam a három oldalt, a közepét feltöltöttem homokkal, majd régi kőlapokkal borítottam.
Sajnos vannak erős hiányosságai:
1. Minden sarka különböző magas…
2. A boltív nem ível szépen…
3. Az alja kissé hátra lejt
4. Randa.
Az egyes pontot kijavítom, amikor be lesz vakolva.
A kettessel nem tudok mit csinálni.
A hármas hibapontot majd korrigálom (vagy vízkivezető csatornát fúrok a falba, vagy nem)
A negyedik hibát talán a vakolással csökkenteni tudom majd.
Nem éltem meg igazi sikerként ezt a bográcsozó építését, de van némi mentségem: a bontott tégláim legalább 4 különböző méretűek voltak, és az azonos méretűek természetesen másképp kopottak…. Sajnos a térdelés egyáltalán nem megy, így a “földközeli” munka igencsak keserves…
A kemencén még gondolkodom. Talán ha új téglát használnék, akkor nem lenne gond a szintezés, de arra nem igen lesz pénzem…
Meglátjuk…
Kísérleti, takarékos öntözést találtam ki
2013 május 2. | Szerző: Seafalcon
Jó régen jelentkeztem!
Bokros teendők elvontak Akáról, a kert elhanyagoltatott (muszájból, mert a szívem vérzett, hogy nem dolgozhatok benne). De végre itt a nyugalom, újra belátom a napjaimat, tudom tervezni.
Az első a kert, a virágokat most hanyagolom. A palántáim igazán jól sikerültek, és a “hülye tavasz” már kikényszeríti a palántázást.
Két dolgot akarok közhírré tenni: lugasparadicsomot ültetek, és ehhez (kísérleti) támaszt készítettem. Még merevíteni kell, és néhány oszloppal, karóval alulról megtámogatni, de látható, hogy milyen lesz:
Kaptam egy jó pár fóliasátor merevítőt, ami csak elvolt a kert egyik zugában, most kipattant az ötlet, hogy felhasználjam támrendszerként. Egy vascső a földbe, ráhúztam a műanyag sátormerevítőt, ahol találkoznak, ott dróttal összekötöttem. Jön még hozzá jobbról és balról is merevítés. Ide jön majd a kígyóuborka is, hadd menjen a magasba, a csövek tövéhez meg teszek még karós babot is.
Amit magam találtam ki, az a jövőbeni öntözésre vonatkozik: a palánták mellé földbe süllyesztek egy ásványvizes palackot (az alja kifúrva két helyen, kisebb lyukkal). Ettől azt várom, hogy jóval kevesebb vízzel meg tudom oldani a locsolást!
Beindult a kemence projekt
2013 április 15. | Szerző: Seafalcon
Valószínűleg, az idén lesz egy kemencénk az udvaron. Tegnap megtettem az első lépést. A kemencebence.hu oldal fórumán sok-sok képet, a galériában sok-sok albumot láttam, de senki nem kezdte el itt a fotózást (ha igen, akkor elnézést!)
Azon még mindig töröm a fejem, hogy vajon az öntöttvas fürdőkádból legyen-e a tűztér, vagy inkább egy dongás téglaboltozatú kemencét építsek. Eddig abban a hitben éltem, hogy a kád mérete az egy kisebb kemencének felel meg, de nemrégiben volt nála vitorlázás ügyben beszélgetni egy falumbéli, aki mint kiderült kályhás (és épített már kemencéket is), és szerinte a kád nagy égésteret ad. No, majd kérdezek a fórumban.
Viszont most, hogy a linkért ellátogattam a kemencés honlapra, olyan információ birtokába jutottam, ami eldöntötte a kérdést: dongás kemencét fogok építeni. Ennek igen egyszerű az oka: ez a Bakony vidékére jellemző kemencefajta. Akkor már nehogy mást építsek itt, a Bakonyalján!
És hogy elképzelésed legyen arról, hogy miféle kemencém lesz, beszúrok egy fotót az egyik kemencés galériából:
Persze csak a típus, a hogyanról még nem döntöttem. A dongás tűztér jól látható, lesz majd neki teteje is, első kéményes lesz, és már az is megvan, hogy a kemenceajtót hogyan fogom megszerezni (mert az sokáig gond volt). Annyival biztosan más lesz, hogy a kémény alatt nagyobb lesz a hamuzótér, és az is íves lesz! No, majd ha a tervrajz meglesz, akkor jelentkezem.
Csatornaágyás
2013 április 8. | Szerző: Seafalcon
A Konyhakert természetesen blogban láttam, és megcsináltam. Minden volt hozzá: maradék esőcsatorna darab, föld, amivel megtöltsem, régi szúnyogháló, amivel lezárjam a végét, és drót, amivel felfüggesszem… Ami nagyon szimpatikussá tette: derékkímélő művelésre ad lehetőséget!
Talán választhattam volna “jobb” helyet is neki, de itt, a terasz oldalán mindig szem előtt lesz, bár jobb lett volna, ha a teljes hosszában végigmegy. No, nem baj. Amit először használtam, az amivel megtöltöttem: “saját termelésű” komposzt!
Ezen a képen láthatod, hogy úgy állítottam be, hogy legyen egy kis esése, a víz ne pangjon benne, mivel az alja nincs kilyukasztva. Ezért is zártam le a végét szúnyoghálóval, hogy a vizet kiereszthesse…
Úgy tervezem, hogy ide fejes salátát, hónapos retket teszek majd, és a végébe pedig snidlinget. Persze ez csak terv, majd meglátjuk…
Ha már megbontottam a komposztot, akkor nekiveselkedtem, és át is forgattam a régit (ez két éves, tavalyelőtt készítettem. Most a teteje került alulra, kapott levegőt, majd ha időm és a derekam engedi, akkor a tavaly ősszel kezdett komposzthalmot átforgatom a kidobált helyére.
.
Nagyon élvezem a kerti munkát, csak egy baj van, és az egyre nagyobb: a derekam… amíg ezt a kis munkát elvégeztem, kétszer kellett bejönnöm és leülnöm… ez bizony sajnos.
Nem tudom, mi lesz az idén a kerttel. A tavaszt nem tudom teljes egészében rászánni, sok dolgom lesz most Pesten…
Mégis kertészkedtem
2013 április 4. | Szerző: Seafalcon
Hiába olyan olyan az idő, hogy Bálint gazda azt írta a hírlevelében, hogy: “a növények becsapva érzik magukat…”, mégis kerti munkával töltöttem a délutánt.
Eddig a palántáimat az ablakpárkányon neveltem, de ez nem sokáig tartható állapot. Ha ablakot akarunk nyitni, akkor az igen komplikált feladat, no meg a palánták állandó forgatása is szükséges. Aztán ha az ember elhatározza, hogy az idén nem vesz palántát… akkor bizony sok-sok ablak kellene hozzá.
Úgy esett, hogy az egyik kedves ismerősünk a faluban felajánlotta, hogy az ablakból települjek át a melegházába. Ő nagyban foglalkozik virággal meg efféle. Nem kellett nagyon noszogatni, Gyorsan elültettem a szükségesnek ítélt magokat, és átvittem.
Ez azért is nagyszerű megoldás, mert állandó gondom volt, ha Pesten tanítok, akkor abban a hat napban mi történik a konyhakertbe szánt növénykéimmel. Az mégse elég nekik, ha Pestről agykontroll útján megüzenem nekik, hogy szeretem őket, a víznek valahogyan jobban tudnak örülni.
Ezek a gondok már átmentek múlt időbe!
Szóval azt mondja az irka, hogy a sűrűn vetett magokat kikelés és némi erősödés után pikírozni kell, hogy ilyen rettentő szakszerű legyek, ami tűzdelést illeti. A befőzni való paradicsomom – egy cserépben – már szép nagy volt, ezért azt már át kellett ültetnem.
Közben Csilla, a kertész, tanított: nem baj, ha a paradicsom gyökere visszahajlik, jó mélyen kell az átültetést megcsinálni, egészen az alsó sziklevélig be kell tenni a földbe, mert a paradicsom a földbe került szárán is nevel gyökérzetet, így a palántáé erős lesz, amikor ki fogom ültetni.
A munka öröm.
Azt látni, hogy ahogyan a kis palánták sorakoznak a kis műanyag cserepekben. Látom a kertem, hogy piroslanak majd rajta a hatalmas paradicsomok… Csak a paprikáim… nem tudom, miért nem kelt ki szinte egy sem! Se a cseresznyepaprikám, se a fűszerpaprika, se a tölteni való F11-es, se a chilim. Csak a macskapöcse, de abból legalább annyi van, hogy erős paprikából nem lesz hiány jövőre sem.
Most más dolog van. De vasárnap, új magokat ültetek rájuk, és lesz késői palántám.
Nem sietek. Már megtanultam, hiába árulnak a piacon gyönyörű, hatalmas palántákat április elején, csak májusban teszem ki, a fagyok után, és az pontosan akkor fog teremni, mint a 200 forintos, drágán vásárolt paradicsompalánta.
Azt a földet, amiben eddig nevelkedtek a növények összegyűjtöm, és megy majd a kertbe, vagy a muskátlik átültetésére használjuk, de a palántafölddel nem kevertem össze, mert fennáll a fertőzés veszélye.
Nem kéne felmondani a meteorológusoknak, és olyant szerezni, aki jó időt tud mondani?
Kertből a fűszerpolcra, avagy a paprika útja
2014 május 27. | Szerző: Seafalcon
Ha mást nem, de jófajta erős paprikát minden évben ültetek! Méregerős cseresznyepaprikát, chilit és egy hosszúkás fajtát, amit én csak ramnic-inek hívok, mert a romániai rokonoktól kaptam, és nem tudom, milyen névre hallgat, de jó erős.
Sokat szoktam ültetni.
Késő ősszel felfűzöm erős cérnára, és feldíszítem vele a lakást, az oszlopokat.
Az éves termést három részre osztom be: egyszer novemberben, egyszer februárban, és utoljára májusban készítek darált paprikát. Először letöröm a csutkát, és beleteszem az aszalóba, csont szárazra szárítom. Majd az ősrégi kávédarálót telerakom kisebb darabokra tört, száraz paprikával.