<!--
//-----------------------------------
s_ref=escape(document.referrer);
s_aloldal="32";
s_rnd=Math.floor(Math.random()*1000000);
//-----------------------------------
s_sw=screen.width;
s_sh=screen.height;
if (navigator.appName!='Netscape') s_color=screen.colorDepth;
else s_color=screen.pixelDepth;
document.write('');
document.write('
');
//-->
var sc_project=8798859;
var sc_invisible=1;
var sc_security="c47d8f53";
var scJsHost = (("https:" == document.location.protocol) ?
"https://secure." : "http://www.");
document.write("");
Chili minden mennyiségben
2016 február 11. | Szerző: Seafalcon
Kitört az új őrület, de ezek nélkül hogyan éljen az ember?
Ott kezdődött, hogy szeretem az erős paprikát, a jó csípős szószokat. Amikor megvettük a vidéki házat, örömmel álltam neki a kertészkedésnek. De gondolj bele, hogyan: tavasszal veteményeztem, ápolgattam a palántákat, aztán jött az order: tessék behajózni, és a kertnek annyi… Szóval komolyabban csak a nyugdíjba vonulás után.
Volt itthon egy füzér cseresznyepaprikám, és jött az ötlet: ha kiveszem a magokat, akkor lesz saját csípősöm. és lőn.
Azután kaptam a faluban egy “Na, ezt próbáld ki!” fajtát, ami valóban, jobban ízlik, mint a cseresznyepaprika. (Most már tudom, hogy Cayenne paprika.)
És elérkezett a tavalyi év, amikor körbenéztem a csilimagot áruló webshopokban, és onnan rendeltem Trinidad Scorpion Butch-t és Yellow Bhut Jolokia magokat az erősebb fajtákból, valamint Cayenne-t. És egy kartész barátomtól kaptam Habanero vörös és sárga palántákat. Minden megvolt, csak a szakértelem nem, de ez legyen a legnagyobb baj, azt lehet pótolni.
A lényeg a lényeg, lett erős paprikám, lett chilim, és így aztán van mit csinálni: őrleményt készítek, szószt főzök, és azon gondolkodom, hogy szerkesztek egy kisebb fóliasátrat, ahol jövőre az erős fajtákat külön tarthatom, ami jobban beérik védett körülmények között.