Mit sütsz, kis szűcs? Tán…

2013 szeptember 17. | Szerző: Seafalcon

A nyelvtörő aktualizálva így folytatódik: tán pálinkát sütsz kis szűcs?

Mit mondana erre Besenyő MPF István (Besenyő Minőségi Pálinkát Főző István, aki van…):

– Nooormáááliiis? Hát a pálinkát főzik, nem sütik!

Erre én akkor azt mondom, hogy bizony a főzős blogban van a helye a mostani bejegyzésemnek!

Az úgy kezdődött, hogy a születésnapomra keletkezett majdnem egy pálinkafőzőre való pénzem, amit “csak” ki kellett egészítenem. A lényeg, hogy vettem egy keverős, 30 literes pálinkafőzőt, és ahhoz járt egy öt órás tanfolyam is, aminek a végén valahogy nem kaptam meg a nagydoktori címet, de hál istennek van nyomtatóm, meg internet, és oklevél sémák.

Félretéve a tréfát szeretném előre bocsátani, hogy nem szállt fejembe a dicsőség, és nem akarok pálinkafőzésre oktatni senkit, csak most és a jövőben a pálinkafőzés címke és címek alatt el fogom mondani, hogyan csinálom, és miért úgy.

Az a helyzet, hogy már kétszer főztem pálinkát saját cefréből, alig mennyiséget, és most már tudom, alig minőséget produkálva. Semmit se tudtam semmiről, de hallottam itt-ott valamit. Azt tudtam, hogy vannak pálinkafőzések, ahol a szakaszos desztilláció elvén választják szét a pálinkát az izétől, a mindentől. Azt tudtam, hogy mindezt cefréből csinálják. A cefrét meg hullott, rossz gyümölcsből, ami már nem való lekvárnak sem.

Az első alkalommal ösztönösen a szépét szedtem fel, majd kimagoztam a szilvát, a fenekem majdnem hozzánőtt a fotelhez, három vödörnyit 3 rész Star Trek alatt tudtam kimagozni. De itt a faluban azt mondták, hogy minek töröm magam vele, nem kell kimagozni a cefrének valót. Tavaly nem is magoztam, az idén vagy 60 liternyit igen, a többit nem. Azt hittem, hogy ezzel mindent megtettem azért, hogy jó cefrém legyen, pedig…

Nos, nem igaz, hogy a cefrének mindent össze kell szedni, és minden mehet bele. Jó cefrét, csak szép, egészséges gyümölcsből tudsz csinálni. Persze amikor mindent összeszednek, mindent felhasználnak, azután kifőzetik a pálinkafőzdében, abból is lesz iható, “nem rossz” kategóriájú pálinka. Ám ez olyan, ami a “régi” ízlésnek felel meg, amikor nem a pálinka zamatát, a fajtára jellemző illatot keresték benne, hanem a lórúgást, itták a 60+ fokos főzetet, ami már nem igazán élvezhető. de férfias volt. Sokáig én is ezt követtem, de hál’ Istennek ma már a 42-50 fok közötti pálinkákat készítjük itthon. Ez igazán élvezhető, anélkül, hogy szétmaratnám a nyelőcsövemet.

Szóval ott tartok, hogy az idén volt 60 liternyi magozott cefrém, és a többi (200 liter) magozatlan, innen folytatom.