Egy rossz és egy jó hír, meg a hülyeségem…
2017 március 13. | Szerző: Seafalcon
A jó hír az, hogy működik a palánta keltetőm. Február 25-i állapot:
Tudom én, hogy ilyen pici palántákat nem szokás/szabad átültetni, de muszáj volt, hogy tudjam rendesen locsolni őket (ha Pestre kellett mennem hosszabb időre). És valóbasn, működött, mert most ilyenek:
Ez a tegnapi, a március 13-i állapot. És még egy képen:
Szóval nem vették rossz néven az átültetés, megindultak, mint a bolondgomba!
A rossz hír az, hogy vettem chili magokat, és két tízes csomagból egy mag sem kelt ki (Thunder Mountain Loghorn és Peter Red Peper), a harmadik csomagból (Trinidad X-Strain Red) viszont 4 palántám van, ez azt mutatja, hogy a körülmények megfelelőek voltak, de a magok… No, mindegy.
Most ráültettem pár Jamaican Red magot… ez jó fűzni való paprika.
Remélem, ki fog kelni, mert ezek saját magok, és azokkal semmi baj, legfejebb annyi lehet, hogy ki tudja mi kel ki belőlük… Carolina Reaeper és Trinidad Congo Red között volt a Jamaican Red, hát lehet, hogy lesz nekem Jamaikai Kaszásom…
A hülyeségem meg az, hogy hova fogom én tenni ezeket a palántákat egy-két hét múlva, amikor már több hely kell nekik? Azt hiszem, a keltetőm tetejét átalakítom, és oda is teszek majd. Jelenleg a kelő magok vannak ott…
Most megyek majd a kertbe, és tervezgetem, hogy mit hova ültetek?
Jó Vileda, rossz Vileda
2017 január 19. | Szerző: Seafalcon
Na, most jól föladtam a leckét! Hát persze a kérdés az, hogy milyen célra jó-e a rossz, illetve rossz-e a jó? Az a helyzet, hogy a magok csíráztatásáról van szó, kérem szépen. Most megmutatom a miértet:
A csíráztatáshoz zömmel a rózsaszínűt használtam, és mint látszik, szépen ki is csíráztak a Jalapenók. Azonban, most megmutatom a hátlapját:
Amint látod, a szép kis csírák hatalmas gyökeret eresztettek nem egészen egy hét alatt. Természetesen, ezek beleszövődtek a kendő anyagába…
Így aztán tökre reménytelen kibányászni szegénykéket! Egyet megpróbáltam, letört a gyökere. Hát most már kitalálhatod, hogy melyik a jó Vileda! Nem ez, hanem a sárga színű, ami jó tömör, mellesleg sokkal nehezebben szárad ki, mint ez a rózsaszín!
Ebbe az akadályba nyilván akkor futottam bele, amikor tegnap délután nekiálltam elültetni a beáztatott magjaimat. Nos, az Aji Amarillo is jó nagyra csírázott ez alatt a hat nap alatt (azokból többet meg tudtam menteni). Több chilit nem szándékozom ültetni, megmutatom, mennyi lett:
és:
Ja, és van még egy 66 lyukú tálcám, amiben csak Carolina Reaper van. Ez kísérlet is lesz, mert a fele csíráztatott mag, a fele tök szárazon ment bele! Érdeklődve várom, hogy mi lesz az eredmény!
AZ ERŐ LEGYEN VELETEK!
Elkészült a palántanevelőm!
2017 január 18. | Szerző: Seafalcon
Chili Mikulás Solymáron
2016 december 2. | Szerző: Seafalcon
Készülök a Solymári Chili Mikulásra.
Nagy bulinak ígérkezik, akinek holnapra nincs programja, annak szívből ajánlom, persze csak akkor, ha szereti a csípőset, annak is aki csak módjával, és annak is akinek azbeszt van a nyálkahártyája helyén! Mindenféle program lesz, kiemelés helyett beteszem a programot
Sok mindenki ott lesz, aki számít a “szakmában”, ha érdekel, akkor készült egy prezentáció a résztvevőkről, azt is megmutatom:
Én is benne vagyok, és ez most számomra kicsit olyan, amikor tök átlagember felvillan a TV Híradóban, és fűnek fának újságolja… Igen, mert számomra ez már “valami”, hiszen ez év elején magam sem gondoltam komolyan, hogy lesz valami az álmaimból! Nem volt semmi, csak elképzelés. De megcsináltam! Lett fóliasátram (olyan, amilyen, de használható), kineveltem a palántáimat, automata öntözést fabrikáltam,megtaláltam azt, amit árban is megfelelt… És lett őstermelői és kistermelői engedélyem. Elkezdhettem főzni a szószokat, utánajártam, honnan érdemes palackokat, kupakokat szerezni (vásárolni), lettek címkéim is, ami hatalmas szó, mert nagyon drágák, és a tervezés sem nekem való. A legnehezebbek közé tartozik a névadás is, ebben nem vagyok jó. De lassan, lassan minden kialakult. Mára vannak bejáratott piacok, ahol ismernek, és vannak újak, ahova járni fogok…
Ami ebben a listában nagyon aranyos, hogy tele van ilyen-olyan-amolyan chili-, -chili névvel, csak én vagyok benne “Székely István” a végén. Amiből az is látszik, hogy nem vagyok átlagos… vagy csak kilógok a sorból? (Ha valaki azt gondolja, hogy igen, akkor elárulom, hogy én is beletartozom az ilyen-olyan-amolyan chili-, -chili táborba, én vagyok a Chilistván.hu).
Szóval én is készülök. Ott leszek. Akit érdekel, valahol megtalál az árusok között, a magam hatvannyolc évével az egyik “legfiatalabb” csilis leszek!.
Gyertek, kóstoljatok ezerféle, jobbnál jobb chili szósz, csilikrém, lekvár, kivonat (bevonat), savanyúság várja az érdeklődőket!
Ki- és beültettem mindent!
2016 május 29. | Szerző: Seafalcon
Ha rendszeresen olvasod a blogomat, akkor érdekelhet ez a kép:
Amikor még “zord tél” volt, és bent ezerrel világított a palántanevelőm, akkor izgatottan figyeltem minden kikelő kis növénykémet. Nos az egyiknél, egy Trinidad Morugánál fordult elő, hogy a fején viselte kikelés után a “magsapkát”, és én megpróbáltam leoperálni. A műtét sikerült, de a beteget sikerült lefejeznem. Viszont nem száradt el, ezért meghagytam, hadd éljen. Nos, mára ha nem is olyan szép nagy, de egészséges növény fejlődött belőle. Hogy láthasd a különbséget letettem egy szépen fejlett mellé!
Szóval, tele a fólia, de kinti felvételen mutatom meg, hogy (kényszerből) miként palántázok. Több év gyakorlata azt mutatja, hogyha csak úgy bele a lyukba és tömörít, akkor később nagyon sok öntözővíz folyik el a páncéllá száradó agyagtalaj felszínén. Tudom, kapálás, meg minden, de kinek van erre dereka, meg ereje? Ezért én “földbe ásom” a kis növénykéket.
Egy ásónyom mély gödörbe teszek két maréknyi (osanos) marhatrágyát majd azt befedem annyi palántafölddel meg talajjal, hogy a palánta gyökere ne érintkezzen a trágyával. A palántát a sziklevélig beültetem, tehát jó mélyen, mert hajlamos a gyökeresedésre, és stabilabban is áll majd! Így aztán marad még legalább tíz centis gödör, amibe mehet a locsolóvíz, ami szép lassan beszivárog az agyagos talajba.
És hogy ne kelljen a gyomlálással bíbelődnöm a későbbiek folyamán, fekete takarófóliát tettem le.
A fóliát kint téglákkal, bent műanyag tüskékkel szorítom le. Bent vízáteresztő agroszövetet fektettem le.
Az ültetés után kiépítettem az öntözőrendszert. Januárban vettem óccó kínai öntözőrendszert (nem ilyet, nekem még műanyag, piros fejű van, az olcsóbb, és ráadásul akkor akciós is volt).
Az öntözőfejeket be lehet állítani teljes vízsugártól csöpögtetésig! Ez ilyen klassz dolog! Csak kicsit izé került a palacsintába…
Ugyanis ha a fejeket csöpögésre állítom, azaz majdnem teljesen elzárom, akkor a csőben akkora lesz a nyomás, hogy jó eldurran, sajnos! Ezért nem tudok csöpögtetni, hanem öntözésre használom, de arra egészen jó! nagyjából negyedóra, húsz percet megy, és alaposan beöntözi a növények körül.
Nemcsak a fóliasátorban, hanem a kinti paradicsomoknál is megcsináltam ezt a rendszert, meg a paprikák egy részénél. Most már nincs más dolgom, mint hátradőlni, és figyelni hogyan nőnek és terebélyesednek a chilijeim!
A hír csak részben igaz, és nem ebben a formában!
A következő képen látható a probléma veleje: a palánták alsó levelei rásimulnak a fekete fóliára, így amikor ezerrel tűz a nap, szegénykék levelei jól megsülnek, ami nem a legjobb módja a formába hozásnak… Sajnos megsínylették, megálltak a növekedésben, de mára már azt látom, hogy nekiindultak a fejlődének!
Jövőre majd ki kell találnom valamit, ami megelőzi a levelek “sütését”.
Vigyázz a túlöntözésre!
2016 május 5. | Szerző: Seafalcon
A címben idézett mondatot, vagy valamelyen szinonimáját biztosan sokszor olvashatod a chilis fészbukos csoportokban. Nos, én megfogadtam, de piszkosul. Az ajánlás heti kétszeri öntözés. A guglis naptárba szépen beírtam, öntözni, és négy naponta ismétlődik, ez 8 naponkénti kétszeri, szóval klassz! Nem kell agyalnom azon, hogy mikor is öntöztem, mikor jön a következő. Az internet ettől kezdve ezt is megmondja!
Oszt úgy jártam, hogy majd kiszáradt egy csomó palántám! Alig tudtam egy gyors öntözéssel megmenteni a “drágaszágaimat”! Egy kivételével sikerült. Csak egy Zimbabwe Birds Eye pusztult el. Na mi volt ebben az érdekes? Hát az, hogy csak egyetlen palántám volt, ebből az idén csak magnak valót akartam. Nosza szétmorzsoltam egyet a tartalák, szárított paprikás kosárkából, s két magot gyorsan a cserépbe dugtam, és most – hál’ Istennek – van egy ekkora palántám:
Aztán azt is olvastam, hogy nem jó a palántákat “alulról” öntözni, hogy egyszerűen a tálcába öntöm a vizet, arra van szükségük, hogy fölülről kapják a nedvességet, mert akkor itatódik át rendesen, meg minden.
Nos, így is tettem! Szépen egyesével elővettem a palántákat, kicsi kannával öntöztem egyenként, és csak annyi vizet kaptak, hogy átfolyjon rajtuk. Ami kiment a tálcába, az is maradt nekik. Tegnap volt harmadik napja, hogy így öntöztem őket. A palánták kétharmadánál a föld tegnapra csont száraz lett, a levelek kókadoztak, lankadtak…
Természetesen megkapták a vizüket a tálcába öntve. Azonnal magukhoz tértek!
Szóval inkább ezentúl majd magamra hallgatok (meg arra, akinek több ezer palántája van), és ha úgy látom, akkor meglocsolom őket, úgy, ahogyan gondolom. Persze vigyázva, hogy ne öntözzem túl őket!!!
Közben a palánták csak nőnek, nőnek, lassan azon kell gondolkoznom, hogy hova kerüljenek, mert kezdenek túlzsúfoltak lenni. A három szívatótálcából csináltam négyet, és egy ment az ablakba. Oda kerültek a Capiscum annuumok, meg az Aji Amarillóm. Azért tettem így, mert az Ajik sokkal magasabbak lettek a többinél. Közben megtudtam, hogy az Aji növésben megelőzi a többi chilit, és a legnagyobb (legmagasabb) palántát nevelik!
Úgy látom, a palántáim igazán jól érzik magukat, mert szépen nőnek, dúsak, tetszetősek. Az asszonykám, aki eleinte “áldozatnak” érezte, hogy “beengedett” az étkezőbe a palántákkal, most azt mondja:
– Olyan szépek! Amikor reggel kijövök, és az első pillantásom a sok-sok zöld palántára esik, nagyon jó érzés! – és milyen igaza van!
És hogy lesz paprikám, nevesül Aji Amarillóm biztosan, arra itt a bizonyíték!
Úgy döntöttem, hogy nem fogom leszedni. Sok mindent olvastam, hogy miért érdemes leszedni az első virágokat. Ugyanis később majd “meghálálja”, és sokkal több termést hoz. Mert nem a termés nevelésére fordítja az energiáit a növény, hanem a növekedésre… Nos meglátjuk. Én most azt mondom, hogy megtartom őket, és kíváncsi leszek, hogyan viselkednek.
Van egy sanda gyanúm, hogy a paprika nem hülye, és tudja, mikor kell virágoznia!
Kilábaltam a palántátlansági gödörből!
2016 április 27. | Szerző: Seafalcon
A nagy szomorúság után nekiálltam magokat csíráztatni, majd elültettem őket. Okulva a múltkori esetből, most propagátorba vetettem. Hármat is megtöltöttem magokkal.
Osztán vártam, hogy kikeljenek. És megint csináltam egy hülyeséget. nem figyeltem arra, hogy a chinense fajták és az annuum között jelentős az eltérés a kikelési idő illetően! És így nézett ki a palántanevelő: jól látszik, hogy a Jalapenók már állnak, mint Katiban a gyerek, de a mellette levő sorban még nem kezdett el kibújni a palánta.
És itt is látszik, hogy a Jalapenók göngyörködve gubancban kelnek ki, és később emelkednek fel, szép szálfára.
A következő fotón megmutatom, hogy az itt már egyenesek milyenek voltak kelés után:
meg:
De mint látod a fenti fotókon, szépen kiegyenesedtek!! Aztán hamarosan eljött az átültetés, amikor már a két sziklevél mellett volt már másik kettő. Ekkor kis műanyag cserepekbe kerültek. A szembe szomszéd barátaink kertészek, hatalmas üvegházuk van, és tőlük tanultam, hogy átültetéskor, és a kiültetéskor is amilyen mélyen csak lehet le kell tenni a növénykét. valójában a sziklevélig került most a földbe. Ugyanis a paprika is, meg a paradicsom is hajlamos a föld alá került szárból gyökeret ereszteni, és később majd meghálálja, amikor a földbe kell kapaszkodni, hogy megtartsa a növényt.
Lehet, hogy azt mondod, még nem elég nagy az átültetéshez, de kényszerített az a butaságom, hogy a progátorban más körülmény kell a ki nem kelt magoknak, mint a kis palántáknak, ezért már most átültettem őket. Láthatod, hogy milyen hosszú a palánta szára, és milyen mélyen kerül a földbe! Ezekből a cserepekből átlátszó műanyag poharakba kerülnek. Erre már biztonságosan tudok filccel írni, így nem kell színmegjelölést alkalmaznom.
És utolsónak megmutatok egy érdekességet! Sikerült egy Trinidad Moruga palántát “sikeresen lefejeznem”. A szegényke úgy bújt elő, hogy a fején sapkát hordott mégpedig a megszáradt magot. Ugye azt már tudjuk, hogy a csírából a gyökér lesz, és amikor kibújik a növényke akkor a szára kétrét van görnyedve, és amikor kikel, akkor a két sziklevelet kihúzza a magból, és az a földben marad. Ez a magsapka akkor fordulhat elő (szerintem), ha nem elég mélyre ültetem a magot. Nos az utolsó képen láthatóról le akartam operálni a sapkáját. Megspricceltem egyszer-kétszer-háromszor, és amikor óvatosan lefejtettem, bizony a két sziklevél jött a maghéjjal. De ez a palánta nem száradt el, él még mindig, és amikor nagyítóval megvizsgáltam, láttam, hogy két, negyed milliméteres bigyóka van a csúcsán, amiből ha a Jóisten is úgy akarja, lesz két levél, és egyszer majdcsak utoléri a társaikat, de ha nem, akkor majd jövőre! Mert ha lesz belőle valami, akkor ezt bizony át fogom teleltetni! Mert ő megérdemli!
Chili minden mennyiségben
2016 február 11. | Szerző: Seafalcon
Kitört az új őrület, de ezek nélkül hogyan éljen az ember?
Ott kezdődött, hogy szeretem az erős paprikát, a jó csípős szószokat. Amikor megvettük a vidéki házat, örömmel álltam neki a kertészkedésnek. De gondolj bele, hogyan: tavasszal veteményeztem, ápolgattam a palántákat, aztán jött az order: tessék behajózni, és a kertnek annyi… Szóval komolyabban csak a nyugdíjba vonulás után.
Volt itthon egy füzér cseresznyepaprikám, és jött az ötlet: ha kiveszem a magokat, akkor lesz saját csípősöm. és lőn.
Azután kaptam a faluban egy “Na, ezt próbáld ki!” fajtát, ami valóban, jobban ízlik, mint a cseresznyepaprika. (Most már tudom, hogy Cayenne paprika.)
És elérkezett a tavalyi év, amikor körbenéztem a csilimagot áruló webshopokban, és onnan rendeltem Trinidad Scorpion Butch-t és Yellow Bhut Jolokia magokat az erősebb fajtákból, valamint Cayenne-t. És egy kartész barátomtól kaptam Habanero vörös és sárga palántákat. Minden megvolt, csak a szakértelem nem, de ez legyen a legnagyobb baj, azt lehet pótolni.
A lényeg a lényeg, lett erős paprikám, lett chilim, és így aztán van mit csinálni: őrleményt készítek, szószt főzök, és azon gondolkodom, hogy szerkesztek egy kisebb fóliasátrat, ahol jövőre az erős fajtákat külön tarthatom, ami jobban beérik védett körülmények között.
Nem adom fel!
2016 február 11. | Szerző: Seafalcon
S1 – 026 nap. 2016. február 7.
Nyolc napot távol voltam. Úgy gondoltam, hogy technikailag kellőképpen felkészültem, Kell világítás, megfelelő hőmérséklet és öntözés. Működött a világítás automatika, ezzel semmi gond. Egy öntözőrendszert is beállítottam. Sajnos ez az utolsó pillanatban érkezett meg, így nem volt sok időm kísérletezgetni, sok vesződséggel úgy, ahogy működőképessé tettem. Ezzel az egyik baj az volt, hogy a víz magától hülye, és nem akar felfelé folyni. A másik, hogy nem nekem, hanem egy bizonyos Bernoullinak fogad szót és nem nekem.
Először is arra kellett rájönnöm, hogy nem igazán tudok emeletes öntözőrendszert kialakítani a meglévő eszközeimmel, mert emiatt a bizonyos francia krapek miatt a víz az alsó tálcába akar folyni, középre sokkal kevesebb, és a legfölsőbe meg alig. Szóval ilyenek a franciák, tök megbízhatatlanok. Ezért úgy kellett elrendeznem a tálcákat, hogy a kifolyó csövek (3 darab) közel azonos magasságban legyenek. A felső tálcában elfektettem, a két alsóba meg szabad csövön keresztül folyattam. Összejött, úgy-ahogy ki tudtam szintezni is a tálcákat.
Hogyan lesz kellően meleg, ha nincs fűtés. Az e-Bayen vettem két melegítő fóliát, 28 wattosat, állítható ráadásul a hőmérséklet. Persze semmi jelölés, hogy itt hány a fok, ott meg mennyi? Ezt mint egy transzcendes guru, kézrátétellel állapítottam meg (no meg egy hőmérővel).
Minden belőve, felmentünk Pestre unokázni, meg tanítottam, meg minden, nyolc nap múlva haza.
Nagyon elkeseredtem, amikor azt láttam, hogy a föld kiszáradt, és alig-alig bújt ki néhány mag. Mindössze 18%-a kelt ki az elültetetteknek. Nyilván elszámoltam a vizet, mert a melegítőfólia jól kiszáríthatta a földet… Annyit sikerült megállapítanom, hogy ezek a kisállatoknak való melegítőfóliák nem bírják a nyolc napos 24 órás üzemet, mert az egyik már tönkrement, a másik pár perc múlva csattant, amikor hazaértünk.
Persze azonnal alaposan meglocsoltam őket, és vártam, hogy hátha… Annyi történt, hogy – hál’ Istennek – két Carolina Reaper kikelt még, és a Trinidad Morugából is lett három darab, valamint a 7 Pot Brownból is, így a legerősebbekből lesz mutatóba.
Három nap múlva nekiálltam, hogy kibányásszam az egész palántatálcát, bár tudom, nincs még ideje az átültetésnek. Találtam még élő magokat feltörekvő csírával, ezeket elültettem. Úgy gondolom. az is baj volt, hogy túl mélyre tettem a magokat. Ugyanis néhány mag kikelt, de valami miatt teljesen össze volt gubancolódva a föld alatt, a mag köré tekeredve aminek szárnak kellett volna lenni. Nem tudom, mi lehetett az oka.
No, mindegy. Kis műanyag cserepekbe kerültek, fele palántaföld, fele kókuszrost, és nekiálltam a maradék magokból pótolni. Törölgető kendőt nedvesítettem meg, és közé tettem a magokat, azt egy műanyag dobozba, ami a kályha tetejére került egy vastag laticell darabra, hogy ne közvetlenül érintkezzen a csempével a doboz.
Okulva a kudarcból, kisebb palántatálcát használtam, 24 darabosat, és ezeknek van teteje is, tartják a párát.
Még nincs fotó, de az ültetés utáni napon az első Thai Dragon már ki is bújt, holott az előző eresztésben mind a hat mag meghótt.
Most megint reménykedem, és várakozó állásponton vagyok…
Nem adom fel!
Magyar sikerek a Hot World Sauce Awards 2017 csili világbajnokságon!
2017 december 25. | Szerző: Seafalcon
A Jézuska nagy magyar sikert hozott! Csilis kollégáim kaszáltak az idei csili világbajnokságon, a Hot World Sauce Awards-on. Alább összegyűjtöttem azokat a kategóriákat, amiben nyertesek, vagy díjazottak lettek a magyar indulók. Gratulálok: Diczkó Lászlónak, aki három világbajnoki aranyat, és két ezüstérmet, Bánfi Krisztiánnak aki egy aranyat és egy ezüstöt, A Bogár Sándornak és csapatának akik egy arany és egy bronzot, Nagy Gábornak aki egy aranyat, Varga Gábrielnek aki egy aranyat, A Chilionnak amelyik cég egy aranyat szerzett!