<!--
//-----------------------------------
s_ref=escape(document.referrer);
s_aloldal="32";
s_rnd=Math.floor(Math.random()*1000000);
//-----------------------------------
s_sw=screen.width;
s_sh=screen.height;
if (navigator.appName!='Netscape') s_color=screen.colorDepth;
else s_color=screen.pixelDepth;
document.write('
');
document.write('');
//-->
var sc_project=8798859;
var sc_invisible=1;
var sc_security="c47d8f53";
var scJsHost = (("https:" == document.location.protocol) ?
"https://secure." : "http://www.");
document.write("");
Blogkövetés
Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.
Ki- és beültettem mindent!
2016 május 29. | Szerző: Seafalcon
Ha rendszeresen olvasod a blogomat, akkor érdekelhet ez a kép:
Amikor még “zord tél” volt, és bent ezerrel világított a palántanevelőm, akkor izgatottan figyeltem minden kikelő kis növénykémet. Nos az egyiknél, egy Trinidad Morugánál fordult elő, hogy a fején viselte kikelés után a “magsapkát”, és én megpróbáltam leoperálni. A műtét sikerült, de a beteget sikerült lefejeznem. Viszont nem száradt el, ezért meghagytam, hadd éljen. Nos, mára ha nem is olyan szép nagy, de egészséges növény fejlődött belőle. Hogy láthasd a különbséget letettem egy szépen fejlett mellé!
Szóval, tele a fólia, de kinti felvételen mutatom meg, hogy (kényszerből) miként palántázok. Több év gyakorlata azt mutatja, hogyha csak úgy bele a lyukba és tömörít, akkor később nagyon sok öntözővíz folyik el a páncéllá száradó agyagtalaj felszínén. Tudom, kapálás, meg minden, de kinek van erre dereka, meg ereje? Ezért én “földbe ásom” a kis növénykéket.
Egy ásónyom mély gödörbe teszek két maréknyi (osanos) marhatrágyát majd azt befedem annyi palántafölddel meg talajjal, hogy a palánta gyökere ne érintkezzen a trágyával. A palántát a sziklevélig beültetem, tehát jó mélyen, mert hajlamos a gyökeresedésre, és stabilabban is áll majd! Így aztán marad még legalább tíz centis gödör, amibe mehet a locsolóvíz, ami szép lassan beszivárog az agyagos talajba.
És hogy ne kelljen a gyomlálással bíbelődnöm a későbbiek folyamán, fekete takarófóliát tettem le.
A fóliát kint téglákkal, bent műanyag tüskékkel szorítom le. Bent vízáteresztő agroszövetet fektettem le.
Az ültetés után kiépítettem az öntözőrendszert. Januárban vettem óccó kínai öntözőrendszert (nem ilyet, nekem még műanyag, piros fejű van, az olcsóbb, és ráadásul akkor akciós is volt).
Az öntözőfejeket be lehet állítani teljes vízsugártól csöpögtetésig! Ez ilyen klassz dolog! Csak kicsit izé került a palacsintába…
Ugyanis ha a fejeket csöpögésre állítom, azaz majdnem teljesen elzárom, akkor a csőben akkora lesz a nyomás, hogy jó eldurran, sajnos! Ezért nem tudok csöpögtetni, hanem öntözésre használom, de arra egészen jó! nagyjából negyedóra, húsz percet megy, és alaposan beöntözi a növények körül.
Nemcsak a fóliasátorban, hanem a kinti paradicsomoknál is megcsináltam ezt a rendszert, meg a paprikák egy részénél. Most már nincs más dolgom, mint hátradőlni, és figyelni hogyan nőnek és terebélyesednek a chilijeim!
A hír csak részben igaz, és nem ebben a formában!
A következő képen látható a probléma veleje: a palánták alsó levelei rásimulnak a fekete fóliára, így amikor ezerrel tűz a nap, szegénykék levelei jól megsülnek, ami nem a legjobb módja a formába hozásnak… Sajnos megsínylették, megálltak a növekedésben, de mára már azt látom, hogy nekiindultak a fejlődének!
Jövőre majd ki kell találnom valamit, ami megelőzi a levelek “sütését”.