Vigyázz a túlöntözésre!
2016 május 5. | Szerző: Seafalcon
A címben idézett mondatot, vagy valamelyen szinonimáját biztosan sokszor olvashatod a chilis fészbukos csoportokban. Nos, én megfogadtam, de piszkosul. Az ajánlás heti kétszeri öntözés. A guglis naptárba szépen beírtam, öntözni, és négy naponta ismétlődik, ez 8 naponkénti kétszeri, szóval klassz! Nem kell agyalnom azon, hogy mikor is öntöztem, mikor jön a következő. Az internet ettől kezdve ezt is megmondja!
Oszt úgy jártam, hogy majd kiszáradt egy csomó palántám! Alig tudtam egy gyors öntözéssel megmenteni a “drágaszágaimat”! Egy kivételével sikerült. Csak egy Zimbabwe Birds Eye pusztult el. Na mi volt ebben az érdekes? Hát az, hogy csak egyetlen palántám volt, ebből az idén csak magnak valót akartam. Nosza szétmorzsoltam egyet a tartalák, szárított paprikás kosárkából, s két magot gyorsan a cserépbe dugtam, és most – hál’ Istennek – van egy ekkora palántám:
Aztán azt is olvastam, hogy nem jó a palántákat “alulról” öntözni, hogy egyszerűen a tálcába öntöm a vizet, arra van szükségük, hogy fölülről kapják a nedvességet, mert akkor itatódik át rendesen, meg minden.
Nos, így is tettem! Szépen egyesével elővettem a palántákat, kicsi kannával öntöztem egyenként, és csak annyi vizet kaptak, hogy átfolyjon rajtuk. Ami kiment a tálcába, az is maradt nekik. Tegnap volt harmadik napja, hogy így öntöztem őket. A palánták kétharmadánál a föld tegnapra csont száraz lett, a levelek kókadoztak, lankadtak…
Természetesen megkapták a vizüket a tálcába öntve. Azonnal magukhoz tértek!
Szóval inkább ezentúl majd magamra hallgatok (meg arra, akinek több ezer palántája van), és ha úgy látom, akkor meglocsolom őket, úgy, ahogyan gondolom. Persze vigyázva, hogy ne öntözzem túl őket!!!
Közben a palánták csak nőnek, nőnek, lassan azon kell gondolkoznom, hogy hova kerüljenek, mert kezdenek túlzsúfoltak lenni. A három szívatótálcából csináltam négyet, és egy ment az ablakba. Oda kerültek a Capiscum annuumok, meg az Aji Amarillóm. Azért tettem így, mert az Ajik sokkal magasabbak lettek a többinél. Közben megtudtam, hogy az Aji növésben megelőzi a többi chilit, és a legnagyobb (legmagasabb) palántát nevelik!
Úgy látom, a palántáim igazán jól érzik magukat, mert szépen nőnek, dúsak, tetszetősek. Az asszonykám, aki eleinte “áldozatnak” érezte, hogy “beengedett” az étkezőbe a palántákkal, most azt mondja:
– Olyan szépek! Amikor reggel kijövök, és az első pillantásom a sok-sok zöld palántára esik, nagyon jó érzés! – és milyen igaza van!
És hogy lesz paprikám, nevesül Aji Amarillóm biztosan, arra itt a bizonyíték!
Úgy döntöttem, hogy nem fogom leszedni. Sok mindent olvastam, hogy miért érdemes leszedni az első virágokat. Ugyanis később majd “meghálálja”, és sokkal több termést hoz. Mert nem a termés nevelésére fordítja az energiáit a növény, hanem a növekedésre… Nos meglátjuk. Én most azt mondom, hogy megtartom őket, és kíváncsi leszek, hogyan viselkednek.
Van egy sanda gyanúm, hogy a paprika nem hülye, és tudja, mikor kell virágoznia!
A hobbiparaszt paradicsomja
2013 július 22. | Szerző: Seafalcon
Nagyon szeretek a kertben matatni, tenni venni. Ezt érzem igazi “alkotásnak”, megtermelni az élelmiszert (életet). Csinálom, ahogyan tudom, ahogyan az egészségem engedi. De akármennyit is végzek, a nap legkellemesebb órái ezek.
A jó pap holtig tanul, tartja a mondás, de nemcsak a pap, hanem a hobbiparaszt is! Én nem szégyellem, hogy amit nem tudok megkérdezzem, és amit hallok, azt alkalmazzam (főleg, ha nagyon igaznak tűnik).
Nos, így jártam a paradicsommal is. Van egy kertész barátunk a szomszédban, akitől most azt tanultam, hogy a paradicsomot gondozni kell.
Eddig egyszerű volt, azt csináltam, amit gondoltam: mag a földbe -> palánta -> kiültetés -> karózás és kötözés -> szüret.
Nos most már közbe jön a “metszés” vagy a lombozás is. A sok-sok levéltől megszabadítom a tövet, ami csak árnyékol, és elveszi a növény erejét.
Így nézett ki a paradicsom, láthatod, hogy milyen dús a lombozata, a gyümölcsök alig látszanak:
És így, miután megszabadítottam a felesleges levelektől. A zöld paradicsomok a napfényre kerültek, így már remény van arra, hogy a napfényen beérjenek! Arról nem beszélve, hogy a földbe ásott műanyag palackhoz is sokkal könnyebb hozzáférni öntözéskor! El kell mondjam, hogy ez nagyon bejött! A víz közvetlenül a gyökerekhez kerül, meg is látszik a növényeimen!
Itt a lugasparadicsomot mutatom, ugyanazzal a módszerrel kezelem, és nagyon szépen fejlődik!
És utoljára a támrendszer “kakukktojása”, mert ez két tő kísérleti kolbásztök. Ha beválik, jövőre több lesz ebből is!
Mindenkinek jó kertészkedést!
Kísérleti, takarékos öntözést találtam ki
2013 május 2. | Szerző: Seafalcon
Jó régen jelentkeztem!
Bokros teendők elvontak Akáról, a kert elhanyagoltatott (muszájból, mert a szívem vérzett, hogy nem dolgozhatok benne). De végre itt a nyugalom, újra belátom a napjaimat, tudom tervezni.
Az első a kert, a virágokat most hanyagolom. A palántáim igazán jól sikerültek, és a “hülye tavasz” már kikényszeríti a palántázást.
Két dolgot akarok közhírré tenni: lugasparadicsomot ültetek, és ehhez (kísérleti) támaszt készítettem. Még merevíteni kell, és néhány oszloppal, karóval alulról megtámogatni, de látható, hogy milyen lesz:
Kaptam egy jó pár fóliasátor merevítőt, ami csak elvolt a kert egyik zugában, most kipattant az ötlet, hogy felhasználjam támrendszerként. Egy vascső a földbe, ráhúztam a műanyag sátormerevítőt, ahol találkoznak, ott dróttal összekötöttem. Jön még hozzá jobbról és balról is merevítés. Ide jön majd a kígyóuborka is, hadd menjen a magasba, a csövek tövéhez meg teszek még karós babot is.
Amit magam találtam ki, az a jövőbeni öntözésre vonatkozik: a palánták mellé földbe süllyesztek egy ásványvizes palackot (az alja kifúrva két helyen, kisebb lyukkal). Ettől azt várom, hogy jóval kevesebb vízzel meg tudom oldani a locsolást!
Ki- és beültettem mindent!
2016 május 29. | Szerző: Seafalcon
Ha rendszeresen olvasod a blogomat, akkor érdekelhet ez a kép:
Amikor még “zord tél” volt, és bent ezerrel világított a palántanevelőm, akkor izgatottan figyeltem minden kikelő kis növénykémet. Nos az egyiknél, egy Trinidad Morugánál fordult elő, hogy a fején viselte kikelés után a “magsapkát”, és én megpróbáltam leoperálni. A műtét sikerült, de a beteget sikerült lefejeznem. Viszont nem száradt el, ezért meghagytam, hadd éljen. Nos, mára ha nem is olyan szép nagy, de egészséges növény fejlődött belőle. Hogy láthasd a különbséget letettem egy szépen fejlett mellé!
Szóval, tele a fólia, de kinti felvételen mutatom meg, hogy (kényszerből) miként palántázok. Több év gyakorlata azt mutatja, hogyha csak úgy bele a lyukba és tömörít, akkor később nagyon sok öntözővíz folyik el a páncéllá száradó agyagtalaj felszínén. Tudom, kapálás, meg minden, de kinek van erre dereka, meg ereje? Ezért én “földbe ásom” a kis növénykéket.
Egy ásónyom mély gödörbe teszek két maréknyi (osanos) marhatrágyát majd azt befedem annyi palántafölddel meg talajjal, hogy a palánta gyökere ne érintkezzen a trágyával. A palántát a sziklevélig beültetem, tehát jó mélyen, mert hajlamos a gyökeresedésre, és stabilabban is áll majd! Így aztán marad még legalább tíz centis gödör, amibe mehet a locsolóvíz, ami szép lassan beszivárog az agyagos talajba.
És hogy ne kelljen a gyomlálással bíbelődnöm a későbbiek folyamán, fekete takarófóliát tettem le.
A fóliát kint téglákkal, bent műanyag tüskékkel szorítom le. Bent vízáteresztő agroszövetet fektettem le.
Az ültetés után kiépítettem az öntözőrendszert. Januárban vettem óccó kínai öntözőrendszert (nem ilyet, nekem még műanyag, piros fejű van, az olcsóbb, és ráadásul akkor akciós is volt).
Az öntözőfejeket be lehet állítani teljes vízsugártól csöpögtetésig! Ez ilyen klassz dolog! Csak kicsit izé került a palacsintába…
Ugyanis ha a fejeket csöpögésre állítom, azaz majdnem teljesen elzárom, akkor a csőben akkora lesz a nyomás, hogy jó eldurran, sajnos! Ezért nem tudok csöpögtetni, hanem öntözésre használom, de arra egészen jó! nagyjából negyedóra, húsz percet megy, és alaposan beöntözi a növények körül.
Nemcsak a fóliasátorban, hanem a kinti paradicsomoknál is megcsináltam ezt a rendszert, meg a paprikák egy részénél. Most már nincs más dolgom, mint hátradőlni, és figyelni hogyan nőnek és terebélyesednek a chilijeim!
A hír csak részben igaz, és nem ebben a formában!
A következő képen látható a probléma veleje: a palánták alsó levelei rásimulnak a fekete fóliára, így amikor ezerrel tűz a nap, szegénykék levelei jól megsülnek, ami nem a legjobb módja a formába hozásnak… Sajnos megsínylették, megálltak a növekedésben, de mára már azt látom, hogy nekiindultak a fejlődének!
Jövőre majd ki kell találnom valamit, ami megelőzi a levelek “sütését”.