Készül a kemencém – 2. rész (elkészült, ez az utolsó rész lett!)
2015 február 20. | Szerző: Seafalcon
Ott hagytuk abba, hogy az elejét szintbe kellett hozni a tűztérrel. Ezután építettem meg a tűztér homlokzati falát. A középső képen látszik, hogy két tégla vfan rézsút összeillesztve, ez elég, mert nem kell nagy terhet cipelnie. Ezután kezdtem el a kéményt. A nyitott rész boltízvjéhez egy használt autógumit használtam, ez elég is volt, mert ugye csak egy tégla vastagságúra kellett készítenem.
Innen már nem volt más dolgom, mint a kéményt felhúzni. Utólag láttam csak, hogy a szimmetria nevű barátom nem érkezett meg, de ez legyen az ő baja!.
A harmadik képen látszik, hogy a dongás boltívet kőgyapottal burkoltam, de ha nem igazán, akkor a következőn biztosan:
Hál’ Istennek nem kellett sajnálnom, a padlás szigetelésből maradt egy teljes tekercs, most igen jól jött! Ezután agyagot dobáltam a szigetelésre, jó sokat, hogy szépen kiadja a “tető” vonalát. Kavartam cementes agyagot, és a cserepeket ebbe ültettem bele.
Amikor a tetővel készen lettem, amilyen hamar csak lehetett, kipróbáltam a kemencét. Begyújtottam, és láss csodát, gyönyörűen égett benne a fa, a kéménye csak úgy “pöfögött”, szóval minden rendben volt.
Sütöttem is benne, hamarost. Mivel a tévőt három Ytong darabbal helyettesítettem, ezért kinyitás, becsukás macerás volt, eléggé kihűlt sütés közben. De a káposzta, amit este hatkor tettem be, és másnap délben vettem ki, csodás lett! A dologból okulva elkészítettem egy Ytong tévőt, de ezt egy vaslapra szereltem. Az alsó képen a másodikon láthatod. Ennek a tévőnek (tűztér ajtó) van ám hajózási vonatkozása is! Az acéllemez testvérei Japánban szolgálták az autóipart, mivel Dunaújvárosban beraktam a Vörösmarty tengerjárónk egy japán rakományát uszályokra, azok lementek Izmailba, és onnan Japánba!
Milyen jó, hogy van kemencém! Most hogy vega étrendre tértem át, majd sütök benne finom salátát és csicseriborsó főzeléket! Vagy teljes kiőrlésű kenyeret az egész családnak!
Ezért ültess mángoldot!
2015 január 17. | Szerző: Seafalcon
Nagyon megszerettem ezt a levélzöldséget. Valahol olvastam Bálint gazda hírlevelében, hogy ez adja az első zöldet a tavasszal a konyhába!
És milyen igaz!
Tegnap kimentem a kertbe, és szemrevételeztem a mángoldot.
A vörös mind kifagyott (megmondom az őszintét, hogy nem igazán ízlik, én a világoszöld mellé tettem a voksomat). A világoszöld közül volt amelyik elfagyott, de több tőnek csak a nagy levelei szenvedték meg a mínusz tizenfokos fagyokat. A közepén ott ágaskodtak a friss levelek!
Nosza szedtem belőlük egy marékra valót.
Mivel, már valóban muszáj cukros diétát tartanom, elővettem a ritkán használt pároló jénait és betettem a brokkoli után, és igazán finom köret lett belőle.
Sült csirkecomb mellé ettem.
Itt a mángoldom a kertben. Az első képen látszik az elpusztult vörös színű, a másodikon a három legszebben megmaradt.
Kísérleti, takarékos öntözést találtam ki
2013 május 2. | Szerző: Seafalcon
Jó régen jelentkeztem!
Bokros teendők elvontak Akáról, a kert elhanyagoltatott (muszájból, mert a szívem vérzett, hogy nem dolgozhatok benne). De végre itt a nyugalom, újra belátom a napjaimat, tudom tervezni.
Az első a kert, a virágokat most hanyagolom. A palántáim igazán jól sikerültek, és a “hülye tavasz” már kikényszeríti a palántázást.
Két dolgot akarok közhírré tenni: lugasparadicsomot ültetek, és ehhez (kísérleti) támaszt készítettem. Még merevíteni kell, és néhány oszloppal, karóval alulról megtámogatni, de látható, hogy milyen lesz:
Kaptam egy jó pár fóliasátor merevítőt, ami csak elvolt a kert egyik zugában, most kipattant az ötlet, hogy felhasználjam támrendszerként. Egy vascső a földbe, ráhúztam a műanyag sátormerevítőt, ahol találkoznak, ott dróttal összekötöttem. Jön még hozzá jobbról és balról is merevítés. Ide jön majd a kígyóuborka is, hadd menjen a magasba, a csövek tövéhez meg teszek még karós babot is.
Amit magam találtam ki, az a jövőbeni öntözésre vonatkozik: a palánták mellé földbe süllyesztek egy ásványvizes palackot (az alja kifúrva két helyen, kisebb lyukkal). Ettől azt várom, hogy jóval kevesebb vízzel meg tudom oldani a locsolást!
Ellepte a kertet a rukkola
2015 november 1. | Szerző: Seafalcon
Ú
j lakó a kertemben, még nem termeltem, így aztán fogalmam sem volt, hogy hogyan kell, és miként, meg minden… De nagyon örülök, hogy belevágtam! Tavasszal palántákat neveltem, ahogy a zacsekjára írva volt. A palántákat kiültettem, és vártam, hogy növekedjenek.
Meg is tették.
Szép nagyok lettek. Utánaolvastam, sok okosságot találtam, többek között azt, hogy a virágai ehetőek.
Nagyszerű!
Akkor, gyerünk… de nem. Nem szedtem le, mert arra gondoltam, ha a magok elhullanak, akkor majd abból, tavasszal lesz újabb rukkola növényke.
De jól megtréfáltak. Előre hozták a tavaszt, és szeptemberben azt vettem észre, hogy ahova a szél elvitte a magokat, ott megjelentek a jellegzetes levelű növénykék.
Milyen jó, hogy nem szedtem le a virágokat! Bár, ez ez nem egy elveszett növény! Ha azt gondolod, ki tudsz vele tolni, hát nem! A virágokat folyamatosan hozza, egyre magasabb lesz, és a csúcson virágzik folyamatosan, alul meg beérnek a magok…
És min
t mondottam, őszre újra megjelentek a friss hajtások.
Apropó, zsenge hajtások és levelek. Azt írja a zacsek, meg az alkalmazott agrártudomány, hogy a zsenge levelei alkalmasak a fogyasztásra. Szerintem meg az öregek sokkal jobbak, bár ami zsenge, az mindig kiváló konyhai alapanyag. Amikor öreg már sokkal karakteresebb az íze. A levél szára is ehető, bár kicsit rágós tud lenni. De azt mindenki ott töri el, ahol akarja.
Igazán ízletes salátákban, az asszonykám belesüti a reggeli rántottámba. Azt hiszem, ki kéne próbálni krémlevesnek is, bár…