Készül a kemencém! 1. rész
2014 augusztus 13. | Szerző: Seafalcon
Körben vagy hatvan centi mélyen kiástuk, majd feltöltöttük betonnal. Középen tíz centi vastag betonra került a háló, majd újabb réteg beton. Ez biztos alap lesz a kemencének.
Ezután pihent az alap, mert jött a tél…
Ám nyáron folytatódott. Eljött az Ecsém, ki igen fájintos kemencéket tud építeni, és a rekkenő hőségben rávett, hogy csináljuk készre a sütőtér alapját:
A blokktéglákat purhabbal rögzítettük egymáshoz, a tűztér alapba nagyjából 15 centi vastag üveg került, arra egy fedő homokréteg.
A homokra egy réteg agyagpépet tettem, ebbe tettem a samottéglákat (inkább nem mutatom meg, milyen rossz minőségűeket kaptam). Három dongasort építettem nagyméretű bontott téglából. Ezután kezdtem el a kemence elejét, most az a következő lépés, hogy szintbe hozom.
Most itt tartok, és nagyon remélem, hogy hamarosan használatba is vehetem, és akkor jöhetnek a kemencés ételek. (Addig valahogy ki kéne találni a koleszterinmentes, diétás, lúgosító házikenyeres sült csülköt.)
Készül a kemencém – 2. rész (elkészült, ez az utolsó rész lett!)
2015 február 20. | Szerző: Seafalcon
Ott hagytuk abba, hogy az elejét szintbe kellett hozni a tűztérrel. Ezután építettem meg a tűztér homlokzati falát. A középső képen látszik, hogy két tégla vfan rézsút összeillesztve, ez elég, mert nem kell nagy terhet cipelnie. Ezután kezdtem el a kéményt. A nyitott rész boltízvjéhez egy használt autógumit használtam, ez elég is volt, mert ugye csak egy tégla vastagságúra kellett készítenem.
Innen már nem volt más dolgom, mint a kéményt felhúzni. Utólag láttam csak, hogy a szimmetria nevű barátom nem érkezett meg, de ez legyen az ő baja!.
A harmadik képen látszik, hogy a dongás boltívet kőgyapottal burkoltam, de ha nem igazán, akkor a következőn biztosan:
Hál’ Istennek nem kellett sajnálnom, a padlás szigetelésből maradt egy teljes tekercs, most igen jól jött! Ezután agyagot dobáltam a szigetelésre, jó sokat, hogy szépen kiadja a “tető” vonalát. Kavartam cementes agyagot, és a cserepeket ebbe ültettem bele.
Amikor a tetővel készen lettem, amilyen hamar csak lehetett, kipróbáltam a kemencét. Begyújtottam, és láss csodát, gyönyörűen égett benne a fa, a kéménye csak úgy “pöfögött”, szóval minden rendben volt.
Sütöttem is benne, hamarost. Mivel a tévőt három Ytong darabbal helyettesítettem, ezért kinyitás, becsukás macerás volt, eléggé kihűlt sütés közben. De a káposzta, amit este hatkor tettem be, és másnap délben vettem ki, csodás lett! A dologból okulva elkészítettem egy Ytong tévőt, de ezt egy vaslapra szereltem. Az alsó képen a másodikon láthatod. Ennek a tévőnek (tűztér ajtó) van ám hajózási vonatkozása is! Az acéllemez testvérei Japánban szolgálták az autóipart, mivel Dunaújvárosban beraktam a Vörösmarty tengerjárónk egy japán rakományát uszályokra, azok lementek Izmailba, és onnan Japánba!
Milyen jó, hogy van kemencém! Most hogy vega étrendre tértem át, majd sütök benne finom salátát és csicseriborsó főzeléket! Vagy teljes kiőrlésű kenyeret az egész családnak!