Tudom, előbb kellett volna megépítenem, de sokáig tépelődtem, hogy hatvannyolc éves fejjel belevágjak-e, de arra a következtetésre jutottam, hogyha a korom miatt nem csinálom meg, akkor valóban egy vénség vagyok, pedig belül csak húsz múltam. Így bele kellett vágnom! Tapasztalat nuku, gyakorlat niksz. Ezért aztán egy pöttyet el is baltáztam, a következőt biztosan jobban fogom csinálni. Hasonló ez a fiatalok lakásvásárlásához de főleg a berendezéséhez: az elsőt az ellenségednek csinálod, a másodikat a barátodnak, a harmadikat magadnak!
A fóliasátram így készült:
Azt hiszem, ezt túl szélesre méreteztem…
A léceket így toldottam.
A rögzítésük. Utána fólia csíkokkal tekertem be, hogy ne dörzsölje ki a takarófóliát.
A fólia feltevésénél a szomszédok segítettek! A sarkok csak nem akartak “simán” összejönni!! Ki tudja, hogy lehet feszesre húzni?
Azért csak összehoztuk, és még ajtaja is van!
Egy citromfát kivittem a szobából, és szegénykém alaposan megégett, amikor a sátorban felejtettem, de hál’ Istennek túlélte.
A megoldás, hogy a chilik ne égjenek meg, a Raschel háló. Én 30%-ost vettem, ami a nap erejét 1/3-dal csökkenti. Remélem, jól fog szuperálni!
Kész, akkor gyerünk felásni!
Három napomba került, amíg a magam állította feladatot megoldottam! Sajnos a reuma és a porckopás a térdemben (is) nem erre a munkára predesztinál, és még az orvos se javallja… De a lényeg, hogy készen van! Pedig csont száraz volt a talaj! 26 négyzetmétert ástam fel, erre 3 napot fordítottam… (közben persze mást is csináltam!)
Eddig kész, jöhetnek a növények! Körbe fekete fóliát fektetek, a sorok között majd vízáteresztő fólia lesz…