Fóliasátrat készítek – egy kicsit elkésett bejegyzés
2016 május 28. | Szerző: Seafalcon
Tudom, előbb kellett volna megépítenem, de sokáig tépelődtem, hogy hatvannyolc éves fejjel belevágjak-e, de arra a következtetésre jutottam, hogyha a korom miatt nem csinálom meg, akkor valóban egy vénség vagyok, pedig belül csak húsz múltam. Így bele kellett vágnom! Tapasztalat nuku, gyakorlat niksz. Ezért aztán egy pöttyet el is baltáztam, a következőt biztosan jobban fogom csinálni. Hasonló ez a fiatalok lakásvásárlásához de főleg a berendezéséhez: az elsőt az ellenségednek csinálod, a másodikat a barátodnak, a harmadikat magadnak!
A fóliasátram így készült:
Azt hiszem, ezt túl szélesre méreteztem…
A léceket így toldottam.
A rögzítésük. Utána fólia csíkokkal tekertem be, hogy ne dörzsölje ki a takarófóliát.
A fólia feltevésénél a szomszédok segítettek! A sarkok csak nem akartak “simán” összejönni!! Ki tudja, hogy lehet feszesre húzni?
Azért csak összehoztuk, és még ajtaja is van!
Egy citromfát kivittem a szobából, és szegénykém alaposan megégett, amikor a sátorban felejtettem, de hál’ Istennek túlélte.
A megoldás, hogy a chilik ne égjenek meg, a Raschel háló. Én 30%-ost vettem, ami a nap erejét 1/3-dal csökkenti. Remélem, jól fog szuperálni!
Kész, akkor gyerünk felásni!
Három napomba került, amíg a magam állította feladatot megoldottam! Sajnos a reuma és a porckopás a térdemben (is) nem erre a munkára predesztinál, és még az orvos se javallja… De a lényeg, hogy készen van! Pedig csont száraz volt a talaj! 26 négyzetmétert ástam fel, erre 3 napot fordítottam… (közben persze mást is csináltam!)
Eddig kész, jöhetnek a növények! Körbe fekete fóliát fektetek, a sorok között majd vízáteresztő fólia lesz…
Vigyázz a túlöntözésre!
2016 május 5. | Szerző: Seafalcon
A címben idézett mondatot, vagy valamelyen szinonimáját biztosan sokszor olvashatod a chilis fészbukos csoportokban. Nos, én megfogadtam, de piszkosul. Az ajánlás heti kétszeri öntözés. A guglis naptárba szépen beírtam, öntözni, és négy naponta ismétlődik, ez 8 naponkénti kétszeri, szóval klassz! Nem kell agyalnom azon, hogy mikor is öntöztem, mikor jön a következő. Az internet ettől kezdve ezt is megmondja!
Oszt úgy jártam, hogy majd kiszáradt egy csomó palántám! Alig tudtam egy gyors öntözéssel megmenteni a “drágaszágaimat”! Egy kivételével sikerült. Csak egy Zimbabwe Birds Eye pusztult el. Na mi volt ebben az érdekes? Hát az, hogy csak egyetlen palántám volt, ebből az idén csak magnak valót akartam. Nosza szétmorzsoltam egyet a tartalák, szárított paprikás kosárkából, s két magot gyorsan a cserépbe dugtam, és most – hál’ Istennek – van egy ekkora palántám:
Aztán azt is olvastam, hogy nem jó a palántákat “alulról” öntözni, hogy egyszerűen a tálcába öntöm a vizet, arra van szükségük, hogy fölülről kapják a nedvességet, mert akkor itatódik át rendesen, meg minden.
Nos, így is tettem! Szépen egyesével elővettem a palántákat, kicsi kannával öntöztem egyenként, és csak annyi vizet kaptak, hogy átfolyjon rajtuk. Ami kiment a tálcába, az is maradt nekik. Tegnap volt harmadik napja, hogy így öntöztem őket. A palánták kétharmadánál a föld tegnapra csont száraz lett, a levelek kókadoztak, lankadtak…
Természetesen megkapták a vizüket a tálcába öntve. Azonnal magukhoz tértek!
Szóval inkább ezentúl majd magamra hallgatok (meg arra, akinek több ezer palántája van), és ha úgy látom, akkor meglocsolom őket, úgy, ahogyan gondolom. Persze vigyázva, hogy ne öntözzem túl őket!!!
Közben a palánták csak nőnek, nőnek, lassan azon kell gondolkoznom, hogy hova kerüljenek, mert kezdenek túlzsúfoltak lenni. A három szívatótálcából csináltam négyet, és egy ment az ablakba. Oda kerültek a Capiscum annuumok, meg az Aji Amarillóm. Azért tettem így, mert az Ajik sokkal magasabbak lettek a többinél. Közben megtudtam, hogy az Aji növésben megelőzi a többi chilit, és a legnagyobb (legmagasabb) palántát nevelik!
Úgy látom, a palántáim igazán jól érzik magukat, mert szépen nőnek, dúsak, tetszetősek. Az asszonykám, aki eleinte “áldozatnak” érezte, hogy “beengedett” az étkezőbe a palántákkal, most azt mondja:
– Olyan szépek! Amikor reggel kijövök, és az első pillantásom a sok-sok zöld palántára esik, nagyon jó érzés! – és milyen igaza van!
És hogy lesz paprikám, nevesül Aji Amarillóm biztosan, arra itt a bizonyíték!
Úgy döntöttem, hogy nem fogom leszedni. Sok mindent olvastam, hogy miért érdemes leszedni az első virágokat. Ugyanis később majd “meghálálja”, és sokkal több termést hoz. Mert nem a termés nevelésére fordítja az energiáit a növény, hanem a növekedésre… Nos meglátjuk. Én most azt mondom, hogy megtartom őket, és kíváncsi leszek, hogyan viselkednek.
Van egy sanda gyanúm, hogy a paprika nem hülye, és tudja, mikor kell virágoznia!
Ki- és beültettem mindent!
2016 május 29. | Szerző: Seafalcon
Ha rendszeresen olvasod a blogomat, akkor érdekelhet ez a kép:
Amikor még “zord tél” volt, és bent ezerrel világított a palántanevelőm, akkor izgatottan figyeltem minden kikelő kis növénykémet. Nos az egyiknél, egy Trinidad Morugánál fordult elő, hogy a fején viselte kikelés után a “magsapkát”, és én megpróbáltam leoperálni. A műtét sikerült, de a beteget sikerült lefejeznem. Viszont nem száradt el, ezért meghagytam, hadd éljen. Nos, mára ha nem is olyan szép nagy, de egészséges növény fejlődött belőle. Hogy láthasd a különbséget letettem egy szépen fejlett mellé!
Szóval, tele a fólia, de kinti felvételen mutatom meg, hogy (kényszerből) miként palántázok. Több év gyakorlata azt mutatja, hogyha csak úgy bele a lyukba és tömörít, akkor később nagyon sok öntözővíz folyik el a páncéllá száradó agyagtalaj felszínén. Tudom, kapálás, meg minden, de kinek van erre dereka, meg ereje? Ezért én “földbe ásom” a kis növénykéket.
Egy ásónyom mély gödörbe teszek két maréknyi (osanos) marhatrágyát majd azt befedem annyi palántafölddel meg talajjal, hogy a palánta gyökere ne érintkezzen a trágyával. A palántát a sziklevélig beültetem, tehát jó mélyen, mert hajlamos a gyökeresedésre, és stabilabban is áll majd! Így aztán marad még legalább tíz centis gödör, amibe mehet a locsolóvíz, ami szép lassan beszivárog az agyagos talajba.
És hogy ne kelljen a gyomlálással bíbelődnöm a későbbiek folyamán, fekete takarófóliát tettem le.
A fóliát kint téglákkal, bent műanyag tüskékkel szorítom le. Bent vízáteresztő agroszövetet fektettem le.
Az ültetés után kiépítettem az öntözőrendszert. Januárban vettem óccó kínai öntözőrendszert (nem ilyet, nekem még műanyag, piros fejű van, az olcsóbb, és ráadásul akkor akciós is volt).
Az öntözőfejeket be lehet állítani teljes vízsugártól csöpögtetésig! Ez ilyen klassz dolog! Csak kicsit izé került a palacsintába…
Ugyanis ha a fejeket csöpögésre állítom, azaz majdnem teljesen elzárom, akkor a csőben akkora lesz a nyomás, hogy jó eldurran, sajnos! Ezért nem tudok csöpögtetni, hanem öntözésre használom, de arra egészen jó! nagyjából negyedóra, húsz percet megy, és alaposan beöntözi a növények körül.
Nemcsak a fóliasátorban, hanem a kinti paradicsomoknál is megcsináltam ezt a rendszert, meg a paprikák egy részénél. Most már nincs más dolgom, mint hátradőlni, és figyelni hogyan nőnek és terebélyesednek a chilijeim!
A hír csak részben igaz, és nem ebben a formában!
A következő képen látható a probléma veleje: a palánták alsó levelei rásimulnak a fekete fóliára, így amikor ezerrel tűz a nap, szegénykék levelei jól megsülnek, ami nem a legjobb módja a formába hozásnak… Sajnos megsínylették, megálltak a növekedésben, de mára már azt látom, hogy nekiindultak a fejlődének!
Jövőre majd ki kell találnom valamit, ami megelőzi a levelek “sütését”.