Nem adom fel!
2016 február 11. | Szerző: Seafalcon
S1 – 026 nap. 2016. február 7.
Nyolc napot távol voltam. Úgy gondoltam, hogy technikailag kellőképpen felkészültem, Kell világítás, megfelelő hőmérséklet és öntözés. Működött a világítás automatika, ezzel semmi gond. Egy öntözőrendszert is beállítottam. Sajnos ez az utolsó pillanatban érkezett meg, így nem volt sok időm kísérletezgetni, sok vesződséggel úgy, ahogy működőképessé tettem. Ezzel az egyik baj az volt, hogy a víz magától hülye, és nem akar felfelé folyni. A másik, hogy nem nekem, hanem egy bizonyos Bernoullinak fogad szót és nem nekem.
Először is arra kellett rájönnöm, hogy nem igazán tudok emeletes öntözőrendszert kialakítani a meglévő eszközeimmel, mert emiatt a bizonyos francia krapek miatt a víz az alsó tálcába akar folyni, középre sokkal kevesebb, és a legfölsőbe meg alig. Szóval ilyenek a franciák, tök megbízhatatlanok. Ezért úgy kellett elrendeznem a tálcákat, hogy a kifolyó csövek (3 darab) közel azonos magasságban legyenek. A felső tálcában elfektettem, a két alsóba meg szabad csövön keresztül folyattam. Összejött, úgy-ahogy ki tudtam szintezni is a tálcákat.
Hogyan lesz kellően meleg, ha nincs fűtés. Az e-Bayen vettem két melegítő fóliát, 28 wattosat, állítható ráadásul a hőmérséklet. Persze semmi jelölés, hogy itt hány a fok, ott meg mennyi? Ezt mint egy transzcendes guru, kézrátétellel állapítottam meg (no meg egy hőmérővel).
Minden belőve, felmentünk Pestre unokázni, meg tanítottam, meg minden, nyolc nap múlva haza.
Nagyon elkeseredtem, amikor azt láttam, hogy a föld kiszáradt, és alig-alig bújt ki néhány mag. Mindössze 18%-a kelt ki az elültetetteknek. Nyilván elszámoltam a vizet, mert a melegítőfólia jól kiszáríthatta a földet… Annyit sikerült megállapítanom, hogy ezek a kisállatoknak való melegítőfóliák nem bírják a nyolc napos 24 órás üzemet, mert az egyik már tönkrement, a másik pár perc múlva csattant, amikor hazaértünk.
Persze azonnal alaposan meglocsoltam őket, és vártam, hogy hátha… Annyi történt, hogy – hál’ Istennek – két Carolina Reaper kikelt még, és a Trinidad Morugából is lett három darab, valamint a 7 Pot Brownból is, így a legerősebbekből lesz mutatóba.
Három nap múlva nekiálltam, hogy kibányásszam az egész palántatálcát, bár tudom, nincs még ideje az átültetésnek. Találtam még élő magokat feltörekvő csírával, ezeket elültettem. Úgy gondolom. az is baj volt, hogy túl mélyre tettem a magokat. Ugyanis néhány mag kikelt, de valami miatt teljesen össze volt gubancolódva a föld alatt, a mag köré tekeredve aminek szárnak kellett volna lenni. Nem tudom, mi lehetett az oka.
No, mindegy. Kis műanyag cserepekbe kerültek, fele palántaföld, fele kókuszrost, és nekiálltam a maradék magokból pótolni. Törölgető kendőt nedvesítettem meg, és közé tettem a magokat, azt egy műanyag dobozba, ami a kályha tetejére került egy vastag laticell darabra, hogy ne közvetlenül érintkezzen a csempével a doboz.
Okulva a kudarcból, kisebb palántatálcát használtam, 24 darabosat, és ezeknek van teteje is, tartják a párát.
Még nincs fotó, de az ültetés utáni napon az első Thai Dragon már ki is bújt, holott az előző eresztésben mind a hat mag meghótt.
Most megint reménykedem, és várakozó állásponton vagyok…
Nem adom fel!
L4-63-HR
2016 február 7. | Szerző: Seafalcon
S1 – 006 nap – 2016.01.18.
Hát kérem, teljesen meg vagyok illetődve! Úgy érzem magam, mint egy friss apuka! Kikelt az első növénykém. A hirtelen keresztségben a L4-63-HR nevet kapta, ami lefordítva annyit tesz, mint: Lilával jelölt tálca, 4 jel, 6. sorban a 3-ik őkelme, ami fajtájára nézve Habanero Red.
Megmutassam?
Tessék, bár nem sokat látni:
Mindkét képen piros nyíllal van jelölve a picinyem. Ma reggel ellenőriztem a tálcákat, és meglepve láttam, hogy a takarófólia alatt egy kibújt palánta görnyed, mert nem tud kiegyenesedni! Muszáj volt lyukat vájnom a fóliába, hogy utat adjak a feltörekvő ifjúságnak!
A fóliát még nem vehetem le, mert kell a nedvesség a magoknak. de az a tény, hogy a 6. napon kikelt, azon “felettébb csudálkozom, és csudálkozásomat elhagyni nem tudván írom kigyelmeteknek ezt a” blogbejegyzést (a 12 éves Rákóczi Ferenc levele után szabadon… 🙂 Gyanítom, hogy a csíráztató hormonfürdőnek erős szerepe van a korai kelésben.
A tálca mellett van 3 kis cserép, mindegyikben 4-4 maggal. A történetük az, hogy elfelejtkeztem egy rendelésről, és egy nap késedelemmel vetettem el őket. Van benne 7 pot Brown, Rocoto Costa Rican Yellow meg Jamaican Red.
Így most azon töröm az okos buksimat, hogy a klert melyik részét törjem fel, hogy elég hely legyen a paprikáknak!
Chili minden mennyiségben
2016 február 11. | Szerző: Seafalcon
Kitört az új őrület, de ezek nélkül hogyan éljen az ember?
Ott kezdődött, hogy szeretem az erős paprikát, a jó csípős szószokat. Amikor megvettük a vidéki házat, örömmel álltam neki a kertészkedésnek. De gondolj bele, hogyan: tavasszal veteményeztem, ápolgattam a palántákat, aztán jött az order: tessék behajózni, és a kertnek annyi… Szóval komolyabban csak a nyugdíjba vonulás után.
Volt itthon egy füzér cseresznyepaprikám, és jött az ötlet: ha kiveszem a magokat, akkor lesz saját csípősöm. és lőn.
Azután kaptam a faluban egy “Na, ezt próbáld ki!” fajtát, ami valóban, jobban ízlik, mint a cseresznyepaprika. (Most már tudom, hogy Cayenne paprika.)
És elérkezett a tavalyi év, amikor körbenéztem a csilimagot áruló webshopokban, és onnan rendeltem Trinidad Scorpion Butch-t és Yellow Bhut Jolokia magokat az erősebb fajtákból, valamint Cayenne-t. És egy kartész barátomtól kaptam Habanero vörös és sárga palántákat. Minden megvolt, csak a szakértelem nem, de ez legyen a legnagyobb baj, azt lehet pótolni.
A lényeg a lényeg, lett erős paprikám, lett chilim, és így aztán van mit csinálni: őrleményt készítek, szószt főzök, és azon gondolkodom, hogy szerkesztek egy kisebb fóliasátrat, ahol jövőre az erős fajtákat külön tarthatom, ami jobban beérik védett körülmények között.