Nagyon szeretek a kertben matatni, tenni venni. Ezt érzem igazi “alkotásnak”, megtermelni az élelmiszert (életet). Csinálom, ahogyan tudom, ahogyan az egészségem engedi. De akármennyit is végzek, a nap legkellemesebb órái ezek.
A jó pap holtig tanul, tartja a mondás, de nemcsak a pap, hanem a hobbiparaszt is! Én nem szégyellem, hogy amit nem tudok megkérdezzem, és amit hallok, azt alkalmazzam (főleg, ha nagyon igaznak tűnik).
Nos, így jártam a paradicsommal is. Van egy kertész barátunk a szomszédban, akitől most azt tanultam, hogy a paradicsomot gondozni kell.
Eddig egyszerű volt, azt csináltam, amit gondoltam: mag a földbe -> palánta -> kiültetés -> karózás és kötözés -> szüret.
Nos most már közbe jön a “metszés” vagy a lombozás is. A sok-sok levéltől megszabadítom a tövet, ami csak árnyékol, és elveszi a növény erejét.
Így nézett ki a paradicsom, láthatod, hogy milyen dús a lombozata, a gyümölcsök alig látszanak:
És így, miután megszabadítottam a felesleges levelektől. A zöld paradicsomok a napfényre kerültek, így már remény van arra, hogy a napfényen beérjenek! Arról nem beszélve, hogy a földbe ásott műanyag palackhoz is sokkal könnyebb hozzáférni öntözéskor! El kell mondjam, hogy ez nagyon bejött! A víz közvetlenül a gyökerekhez kerül, meg is látszik a növényeimen!
Itt a lugasparadicsomot mutatom, ugyanazzal a módszerrel kezelem, és nagyon szépen fejlődik!
És utoljára a támrendszer “kakukktojása”, mert ez két tő kísérleti kolbásztök. Ha beválik, jövőre több lesz ebből is!
Mindenkinek jó kertészkedést!
